„Van, amikor nem látjuk az utat, de érezzük, valami finoman vezet bennünket. Egy csendes érzés, egy jókor érkező találkozás, egy megfelelő időpontban felmerülő gondolat. Ez az égi vezettetés. Mintha valaki fentről ismerné a térképünket, és egyre világosabb ösvényt rajzolna a lépteink alá.”