Szeretem a kártyákat. Sokkal jobban, mint bármilyen más eszközt, vagy rendszert. Szeretem azt, aho-gyan mesél, egyetlen pillanat alatt átfogóan megmutatva a lényeget, részleteiben tárja fel a problémát, pont annyit mutat és olyan mélységben, amit be tudunk fogadni. Szeretem, ahogy megmutatja, hogyan lehet kilépni az adott helyzetből. A kártya nem egyéb, mint lelkünk rezdüléseinek manifesztálódása ké-pekben, szimbólumokban. Mindenki megtalálhatja azt az eszközt, amit ennyire közel érez magához. Ha itt vagy, és ezeket a sorokat olvasod, akkor nem kizárt, hogy Neked is a kártya lesz ez az útitárs. Rengeteget kártyáztam életem során, szinte felfoghatatlan mennyiségű időt töltöttünk együtt, így egy-általán nem volt furcsa, amikor igényem született arra, hogy magam is kártyákat tervezzek. A folyamat érdekessége, hogy ezeket nem egyszerűen kitalálom, hanem égi segítséget kapok hozzá, mert szinte „magától formálódik” a kezeim alatt a szöveg, a kinézet, de még a szerkezei felépítés is.