„A relaxáció nem más, mint egyfajta megállítása az általunk fontosnak vélt cselekedeteknek, hogy azokat felválthassa az előzőektől valamilyen módon eltérő másik folyamat, hogy pihenést engedélyezzünk túlhajszolt önmagunknak.
Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy aki kellően odafigyel a feltöltődésre, annak azt követően ugrásszerűen megnő a teljesítménye. Lehet, hogy ez első olvasatra nem tűnik logilkusnak, mégis így van. Számtalanszor előfordul mindenkivel, hogy a legjobb akarata ellenére sem tud megoldani egy bizonyos problémát. Majd aztán alszik rá egyet, és újult erővel minden gond nélkül sikerre viszi az előzőekben akár többedszerre is félresikerült feladatot. A kulcs a pihenésben keresendő. Agyunknak és lelkünknek éppúgy szüksége van a feltöltődésre, ahogyan testünk sem tud pihenés nélkül működni. Annyi csupán a különbség, hogy az egyik látványos, míg a másik nem annyira szembetűnő, ám legalább annyira lényeges igényként jelentkezik!
A művészetek sok egyéb értékes tulajdonságuk mellett alkalmasak arra, hogy a megfáradt ember aktív módon lazítson, vagyis úgy kapcsolódjon ki, hogy közben mégis történik vele valami érdekes. A zene az egyik legjobb módszer a lazításhoz.
Többször megtapasztalhattuk már jótékony hatásait, hiszen a zene általában magával ragadó. Bizonyos helyzetekben a hangulatok kifejezésére rendkívül alkalmas. Segítségével átélhetünk olyan érzelmeket, melyek megélése esetleg nehézségekbe ütközne. Felvillanyozódunk, vagy feszültségeket vezethetünk le vele, gondolatokat önthetünk formába.
Vagy egyszerűen csak hagyhatjuk, hogy hasson ránk. Amikor nem akarjuk megfogalmazni szenvedésünket, vagy örömünket, egyszerűen csak hagyjuk, hogy a zene szárnyán lazulva elrepíthessen bennünket oda, ahol éppen dolgunk van. Átadjuk magunkat a pillanat harmóniájának és hagyjuk, hogy ez átjárja egész valónkat. Ekkor a zene valóban gyógyítani képes a lelket és a testet egyaránt.”